Babinszki Vera élményei a 2019-es ICC táborról
Az Informatika a Látássérültekért Alapítvány minden évben biztosítja két egyetemista vagy középiskolás látássérült fiatal részvételét a nemzetközi kommunikációs és informatikai táborban, az ICC-ben. Idén az Egyesült Királyságban, Herefordban rendezték meg a tábort. Hazánkat két kíváncsi, cserfes lány, Vera és Alexa képviselte. Mindketten egyetemisták. Nagy lelkesedéssel készültek a táborba, amelyben nemcsak kikapcsolódási lehetőséget láttak, hanem új barátságok, tanulási alkalmak ígéretét is. Most a tábor után megkértük őket, hogy meséljenek élményeikről. Ez csupán egy ízelítő a sok-sok kalandból, amiben részük volt. Mindenkinek azt ajánljuk, aki igazán meg akar mártózni a tábor hangulatában, hogy olvassa el mindkét lány részletes beszámolóját.
Van úgy, hogy az ember egy esemény elején is érzi, hogy sok, izgalmas pillanatot fog átélni, kedves, érdeklődő emberekkel. Valahogy így lehetett Vera is már rögtön, a megérkezéskor.
„A résztvevők felől nyitottságot éreztem a tábor elejétől kezdve új ismeretségek kötésére. Mindenki szeretett beszélgetni, ez volt a lényeg.” – meséli lelkesen.
Az ismerkedés mellett fontos volt az is, hogy mindenki a szó szoros értelmében megtalálja a helyét, eligazodjon az új helyszíneken. Mindkét lány részletesen és nagy-nagy ámulattal mesélt a megvalósított, teljes akadálymentesség csodájáról.
„Braille-feliratok mutatták, hogy melyik ajtó hová vezet, de még az ételautomatán is el tudtam olvasni, hogy a gombok megnyomásával milyen édességeket kaphatok.” – szemezgetünk Vera első felfedezéseiből.
Miután a résztvevők „belakták” a helyszínt, kezdődhettek is az érdekesebbnél érdekesebb foglalkozások és szabadidős programok. Volt alkalom a prezentációkészítés csínjának-bínjának a megtanulására, egy, a statisztikai táblázatokat akadálymentessé átalakító szoftver kipróbálására, és a kíváncsiak belehallgathattak, milyen zajok vannak a világűrben.
A tábor legmaradandóbb része azonban valószínűleg mégiscsak az emberi kapcsolatok alakulása volt. Az ICC most is, ahogyan a korábbi résztvevők esetében is, a nagy-nagy éjszakai beszélgetések, barátkozások, rácsodálkozások időszaka volt.
„Egy lánnyal, aki szintén hallássérült, különösen sokat beszélgettem mindenféle témáról. Többek között megosztottuk egymással, hogyan hidaljuk át a kommunikáció buktatóit, és hogy melyek a tábor legkevésbé zajos részei.” –újságolja Vera.
Aki pedig tudni akarja, milyen érzés az, amikor egy nemzetközi közösségben váratlanul magyarul szólnak az emberhez, vagy azt, hogy hogyan formálja a résztvevőket az ICC még kíváncsibbá és nyitottabbá, az feltétlenül olvassa el Vera teljes élménybeszámolóját!
