Beszélgetés Hajdu Andrással
A címül választott határozott felütésből is sejtheti az olvasó, hogy András tele van tettvággyal, lendületes. Most megismerhetik őt közelebbről. Azoknak, akik már hallgatták a felolvasásait, azért lesz érdekes ez a beszélgetés, mert hozzákapcsolhatják a hanghoz a felolvasó személyes történetét és érdeklődését, akik pedig még nem „találkoztak” vele a Lapról hangra böngészésekor, azok talán ösztönzést kapnak, hogy megnézzék, milyen cikkeket töltött fel.
Honlapunk látogatói emlékezhetnek rá, hogy tavasszal – a Vodafone Alapítvány és Agárdi Szilvi, Vodafone Főállású Angyal közvetítésének köszönhetően – megállapodást kötöttünk több oktatási intézménnyel, amelyek diákjai és munkatársai azonnal felismerték a felolvasás jelentőségét a látássérültek számára, és vállalták, hogy rendszeres felolvasóink lesznek. Ennek és természetesen az egyéni érdeklődésének köszönhető, hogy András csatlakozott hozzánk. Így mesél arról, hogyan talált rá a Lapról hangrá-ra.
„Az ELTE alumnusaként rendszeresen kapom az egyetem Rektori Hírlevelét, ott találtam a felhívást – a lehetőséget. Körülbelül egy éve megszűntek a pénzért folytatott munkalehetőségeim, és nem is remélem, hogy korom miatt találok újabbat. Viszont nem elégít ki, hogy nyuggerként csak üljek itthon, úszni meg sétálni járjak, zenét hallgassak. Azt gondoltam, hogy van még bennem annyi szellemi és fizikai energia, hogy valami értelmes és hasznos tevékenységet folytassak, ezért idén tavasszal elkezdtem önkéntes munkalehetőségeket keresni, Ezek egyike lett a Lapról hangra.”
A Lapról hangra csapata az első néhány cikkfeltöltés után kicsit közelebbről is megismerte őt, mert felmerült egy pár technikai kérdés és javaslat, amelyekkel megkeresett minket. Néhány levélváltás után úgy gondoltuk, megkérjük, meséljen magáról és a felolvasáshoz kötődő érzéseiről, tapasztalatairól. Azt már tudják, hogyan talált ránk, most pedig az is kiderül, mi mindennel foglalkozik, hogyan tölti a hétköznapokat.
„69 éves nyugdíjas – „nyugger” – vagyok. Több mint 25 éven át dolgoztam rádiós újságíróként, az azóta sajnálatosan kimúlt Magyar Rádióban; tízegynéhány évig tanítottam 20. századi történelmet az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán, ugyancsak bő egy évtizedig szerkesztettem könyvet – egyet-kettőt fordítottam is angolból -; de foglalkoztam egyebek közt politikai kommunikációval, és tanítottam külföldieket magyarra. Szabadidőmben legszívesebben olvasok, emellett buzgó színház- és koncertlátogató vagyok.”
Az első, technikai jellegű nehézségek nem riasztották vissza, megtanulta az Audacity hangszerkesztő program használatát, és rendszeres felolvasónkká vált. Kiforrott érdeklődési köre, világlátása van, amelyek természetesen meghatározzák, hogy milyen folyóiratok cikkeit szeretné megosztani másokkal. Nagyon örülne a visszajelzéseknek, javaslatoknak, vitaindító beszélgetéseknek. Végül röviden elmondja, miért és hogyan választja ki a feltöltésre szánt cikkeket.
„Konzervatív bölcsész-emberként négy hetilapnak – HVG, Magyar Narancs, Élet és Irodalom, Heti Válasz – is előfizetője vagyok, mert a kézbe fogható újságot nekem nem pótolja az – egyébként naponta többször böngészett – internet. A lapok címéből is kiderülhet közéleti érdeklődésem; egészség- és oktatásügy, klímaváltozás és migráció – ezek a jellegzetes, mert általam fontosnak, érdekesnek talált témák a heti két-három felolvasott cikkekben. Persze, van, hogy lazítok: tettem már föl írást a Fogaskerekű történetéről, a kerületi újságból.”
Köszönjük a beszélgetést és a sok-sok érdekes cikket.
