Pokorny Lia mesél az élet fontos dolgairól. Érdemes megállni egy pillanatra, hogy elgondolkozzunk, megéljük-e, észrevesszük-e az élet nagy pillanatait. Kaphatjuk ezeket egy, számunkra fontos embertől, mint ahogyan Pokorny Lia érzi, hogy mindig kellemes izgalom fogja el, ha meglátja a fiát. Aztán mi is lényeges még? A túrák, az új programok, és az, hogy megérezzük az illékony határokat a magányosság és a segítő emberek összetartozása között.
Fiatal nő idősebb férfit keres
Mi lehet az oka annak az egyre gyakoribb jelenségnek, hogy idősödő férfiak évtizedekkel fiatalabb feleséget, barátnőt választanak. Fordítva is feltehetjük a kérdést, miért keresnek a fiatal nők náluk jóval idősebb férfiakat? Lehet, hogy ennek a jelenségnek egyszerűen az az oka, hogy a nők – feminizmus ide vagy oda – még ma is a biztonságot keresik a férfiakban, és egy idősebb, a karrierjében már beérkezett férfiben találják meg azt? Vagy semmi köze az egésznek a biztonságkereséshez? Hogyan magyarázhatjuk azt, amikor egy idős nő fiatal férfit választ társul? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a cikk. Nem kínál egyértelmű választ, de abban talán segíthet, hogy az eddiginél árnyaltabban lássuk azokat a bonyolult kapcsolatokat, amelyek, legalábbis hallomásból, mindenki ismeretségi körében előfordulnak.
Kulka János beszél arról, miben változott meg a betegsége után. Szemlélődőbb lett, máshogyan figyel emberekre, dolgokra, jelenségekre, mint korábban. Van valami, ami a lassabb életmód, és mások megfigyelése mellett sem megy ki a fejéből. Az interjúból megtudjuk, mi az, ami rögtön visszatér a gondolataiba, amikor egyedül van.
Olyan, mintha belecsöppennénk egy filmbe. Ki tudja, talán ott is vagyunk, Önök is, mi is. Zizegnek a levelek. Ne lépjünk még ki a fák közül, hallgassuk csak meg a fiú, a kisbaba és az idős ember történetét. Beszél a fiú, mert felülkerekedik a félelmén a vágy, hogy végre elmondjon valakinek valamit magáról és a gyönyörű, alvó kisbabáról, akinek szinte áthallani a mesélés szövetén a gyors szívverését. Mit tudunk meg erről, az alig húszéves nagybácsiról és Ariadnéról, akinek igazán sokatmondó mitológiai neve van? Mindent, ami fontos ahhoz, hogy picit oldjuk az ő magányukat és a sajátunkat is. Nem is kell a magány feloldásához más, mint az idős férfi, aki visszamereng saját, el nem sétált sétáira a fiával. Most, hogy meghallottuk azt, amit hallani lehet és azt is, amit nem, talán itt az ideje, hogy mi, levélzizegést hallgató olvasók is kilépjünk a háttérből.
Igen, van úgy, hogy csodák történnek, és ahogyan az életét mesélő fiatal nő mondja, „mellé szegődnek az istenek”. Az indulás alapján Renáta élete az ellentéte lehetett volna annak, ahogyan most él. Elég, ahogyan meghallgatjuk, hogy az intézeti nevelők tárgyilagos megállapítása szerint ő pszichiátriai esetnek számított. Aztán egyszer, az útszélen ülve, összetalálkozott Jánossal, aki nem azért állt meg az autóval, amit iszonyodva gondolnánk, ha egy idősebb férfi megáll, látva az úton üldögélő, cigarettázó lányt. Mit talált egymásban ez a két ember? Renáta, ahogyan mondja, apát, később az emberi összetartozás legnemesebb értelmében barátot, majd társat, szeretőt talált Jánosban. Jánost a balesetben meghalt kislányára emlékeztette Renáta? Hány tekervénye, kimondhatatlan tartománya van ennek a kapcsolatnak, amelyben a szilárd elhatározásokat átírja egy kegyetlen betegség?
Szabolcs tabuk nélkül mesél arról, hogyan változtatta meg az életét az, hogy 35 évesen megvakult. Nem szépíti a helyzetet, elmondja, hogy újra kellett kezdenie az életét. Igazán szemléltető példa az, amikor visszaemlékszik, hogy évekkel ezelőtt nem értette, miért nem mennek át a vakok az úttesten, ha integet nekik az autójából. Most azt is tudja, milyen az, ha integetnek az embernek, hogy menjen csak bátran, ő pedig nem látja. Mesél az élményeiről, amikor iskolásokkal beszélget, nagy hobbijáról, a főzésről, és a mindennapi, kisebb-nagyobb kudarcokról, sikerekről, újrakezdésekről.
Amikor boldog vagy – vodka jéggel
Veszekedő házaspárt látunk. Évekkel korábbi sérelmeket vágnak egymás fejéhez. Mindkettő kiabálva és elkeseredetten bizonygatja, mennyivel különb a másiknál. Rossz ennek a veszekedésnek még a foszlányait is hallani. Így van ezzel Adél is, aki nem merészkedik ki a szobájából. Várja londoni vendégeskedésének a végét, és a nappaliból kiszűrődő vita közben van ideje megfigyelni az emberi kapcsolatok szövevényességét, rádöbbenni milyen durva is tud lenni ez a két kedves ember, akiknek a tanulási lehetőségét köszönheti.
A tegnap este veszekedő pár gondtalanul, kedvesen beszélgetve reggelizik. Adél, a vendég előáll a nagy elhatározással. Szeretne csatangolni, bejárni a környéket. Elindul a macskaköves utcákon, csak úgy, egy szál szemlélődő magában és a hegedűjével. Egyszerre csak, nem átgondoltan, minden előkészület nélkül, játszani kezd. Kell-e több a boldogsághoz, mint az, hogy egy idegen város parkjában az ember egy kis meghittséget varázsolhat maga köré a zenével.
Hozza ki mindig a legtöbbet az utazásból
Vannak, akik már most a nyári szabadságukat tervezgetik. Olyan olvasónkból is biztosan sok van, aki csak ki szeretne mozdulni a téli unalomból, és arról álmodozik, hogyan lehetne elutazni, akár csak pár napra is. Mindkét csoportnak, a tudatosan tervezőknek és a konkrét terv nélkül elvágyódóknak is segítséget jelenthetnek a cikkben olvasható tippek. Tanácsokat kapunk ahhoz, mire figyeljünk az utazás előkészületeinél. Olyan alternatívákat is megmutat ez a tippsorozat, amelyek talán eszünkbe sem jutnának, ha azon törjük a fejünket, hogyan utazhatnánk minél olcsóbban és élménygazdagabban.
Nem, ez nem egy megkönnyeztető, mozisikernek ígérkező film, hanem az 1950-es évek valósága Magyarországon. Egy énekesnő és egy focista szerelmének a kibontakozását vázolja fel ez az írás. Tele van ez a történet tragédiával, azt érezzük, hogy a szereplők arra vannak ítélve, hogy a történelem áldozatai legyenek.
Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása
