Interjú Dankó Pállal, a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének alelnökével
Nagy örömünkre néhány hete a Lapról hangra oldalunkon is megjelentethetjük a Telefotel szolgáltatás keretében közzétett akciós újságok tartalmát, illetve az egyesület kiadványait. Ennek apropóján beszélgettünk az egyesület munkájáról Dankó Pállal, a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei egyesületének alelnökével.
– Először is nagyon köszönöm, hogy elfogadta a felkérésünket. Mesélne egy kicsit magáról? Hogy került kapcsolatba az egyesülettel?
– Aliglátóként születtem, így egész jól megtanultam használni a látásmaradványomat, így ezt a 3-5 százalékos látásmaradványt – hála az Égnek – sikerül szinten tartani.
Nyolc évig Debrecenbe jártam a Gyengénlátók Általános Iskolájába. A gimnáziumból először csak két évet végeztem el Tokajban, mivel inkább a munkát választottam a tanulás helyett. A megye határán fekvő kis faluban, Tímáron laktam, egészen harminc éves koromig, ahol első munkahelyem is volt a Béke Termelő szövetkezetben, ahol 16 éves koromtól kezdtem a munkát.
Mezőgazdaságban dolgoztam fóliasátorban, pakolómunkás voltam, később műhelytakarító lettem, ahol ellestem a gépek szerelésének módszereit, így később, a rendszerváltás után szerelő lettem.
Közben elkezdtem zenével foglalkozni, csak úgy, először autodidakta módon, aztán Nyíregyházán Kazár Páltól sikerült néhány órát zenét tanulnom. Így kerültem kapcsolatba a hangokkal, a zenével.
A rakamazi általános iskolában voltam technikus, ahol zenei alapokat írtam az iskola énekkarának számítógép és szintetizátor segítségével, így megbarátkoztam az informatikával, amely ekkor még főleg “offline” módban zajlott. Internetet még nem is láthattunk, főleg itt, faluhelyen.
Ottani tanár munkatársaim meggyőztek arról, hogy fejezzem be a gimnáziumot esti tagozaton, ami sikerült is.
2005-ben költöztem Nyíregyházára, ahol a frissen átalakult megyei szervezetbe cseppentem bele önkéntesként. Egyetlen egy ócska számítógéppel, eszközök és pénz nélkül, de nagy lelkesedéssel kezdtük el építeni az egyesületet. Én, műszaki ember lévén, fontosnak tartottam, hogy legyen nyomtatónk, internet és számítógép, melyek rövid időn belül aztán meg is valósultak.
– Egészen pontosan mivel foglalkozik az egyesület?
– A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete 2024-ben ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját.
Az elmúlt években bekapcsolódtunk a rehabilitációs foglalkoztatásba, napjainkban hét munkatárs látja el a feladatokat: hat szakképzett látássérült és egy jól látó munkatársunk van, valamint 72 önkéntes segíti a napi munkát és a szolgáltatások minőségi megvalósítását.
Az egyesület nyíregyházi székhellyel működik, de feladatai kiterjednek hazánk egészére, ahogy a tagjai sem kizárólag Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében élnek.
Fontos számunkra az érdekképviselet, az érdekvédelem és az érdekérvényesítés, valamint az emberközpontú közösségi programok szervezése.
Közösségi programokat online térben is szervezünk, mint például a Betűfalók könyvklub, az okos eszközökkel foglalkozó Almaórák és a látássérülteket bemutató Lélekbonbonok. Ezek havonta jelentkező online programok.
Személyes jelenlétben szervezünk akadálymentes koncerteket audionarrációval kísérve, kirándulásokat, múzeumlátogatásokat, szabadidős sportrendezvényeket, az országos Braille-olvasásversenyt, a Hangverseny szavalóversenyt, 2024-ben Braille-maratont, családi napokat stb.
Fontos számunkra, hogy együttműködjünk partnerszervezeteinkkel: szakmai konferenciákat is szervezünk, szemléletformáló tanórákat és társadalmi tudatformáló előadásokat is tartunk egyetemeken, céges rendezvényeken, nyári táborokban.
Akadálymentes étlapokat és itallapokat is készítünk országszerte megrendelőink részére: partnerünk lett így a Frei Kávézólánc, a Barba Negra Music club, és több nyíregyházi étterem is.
Fontos számunkra, hogy megosszuk a látássérült emberekkel azokat az információkat, amelyek a birtokunkban vannak, ezért hírlevél szolgáltatásunk is van, de működtetünk Facebook közösségi és Instagram oldalt is. Facebook csoportokat is létrehoztunk tematikus témákban, úgy, mint a Braille ünnep, a Vakegy Nyíregyháza, valamint az Akadálymentes koncertek.
Közösségi programjainkat pályázati forrásokból, vagy a tagság által fedezett költségekkel valósítjuk meg, odafigyelve kéréseikre és igényeikre.
Az adózók által felajánlott 1%-ból önálló életvitelt segítő eszközök beszerzését támogatjuk pályázati úton, de gondolunk azokra a tagjainkra is, akik tanulnak, számukra tanulmányi pályázatot írunk ki.
2024-ben 4 alkalommal hangos könyvet is tervezünk megjelentetni.
Márciusban tesszük elérhetővé az Élethang 2. zenei pályázatunkhoz kapcsolható CD-t, ahol látássérült zenészek és énekesek dalai mellett életrajzaik is felolvasásra kerültek.
Az Értékes Napok projektben elkészítettük Nyíregyháza települési értéktárának jegyzékét, melyből szintén készül hangoskönyv márciusban.
Áprilisban tematikus hangoskönyv készül, melyet közösségi alapokra helyezünk, és önkéntesek bevonásával készítjük el “Ajándék” címmel.
December hónapban is megjelentetünk majd hangoskönyvet, melynek témáját a téli ünnepkör adja.
Eszköz-videókat is készítünk, mely a YouTube-csatornánkon jelenik meg, szintén úgy, ahogy a rögzített lélekbonbonok beszélgetések is.
Munkánkkal és szolgáltatási palettánkkal már 20 éve állunk a látássérültek szolgálatában.
– Meséljen kicsit az online és egyéb programokról!
– Az online programok a Google Meet-en zajlanak. A Lélekbonbonok-ban Nemes-Nagy Tünde beszélget olyan látássérült személyekkel, akiktől “kaphatunk valamit” vagy azért, mert olyat csinálnak látássérültként, ami példaértékű, vagy azért, mert életútjuk miatt nézhetünk fel rájuk. Így a rendelkezésre álló egy óra végére megtudhatjuk, hogy milyen finom is az aktuális hónap “bonbonja”. A “Betűfalók” programon, ahogyan a címe is elárulja, könyvek szerepelnek a terítéken, melyet kolléganőm, Barkó-Szabó Judit vezet. Minden hónapban jó hangulatban megbeszélik és elemzik az aktuálisan kiválasztott könyvet egy órában. Az Almaórákat az informatikai érdekességeknek, főleg az okos telefonoknak szenteli Szanics Miklós Szabolcs kollégám. Kezdetben csak az Apple termékekre koncentrált, ám az érdeklődők igénye alapján most már szinte minden témát érintenek az informatika és a látássérültek szemszögéből.
– Közösen egy közösségért, tanulóknak nyújtott szolgáltatások, Telefotel, karantén szakácskönyv. Ez csak néhány szolgáltatás a sok közül, amit az egyesület működtet. Kivételesen sok kiadványt, tananyagot és hangos könyvet készítenek a látássérült emberek számára, amelyek hasznosak, hiánypótlók és szórakoztatóak. Honnan az ötletek? Valamiféle igényfelmérés alapján indítanak el egy-egy projektet?
– Szeretném azt írni, hogy igényfelmérés alapján, ám ez csak ritkán igaz. A Civil szférában sokszor azt valósítjuk meg, amire pályázatot írnak ki, csak igyekszünk ezt aztán valami tényleg hasznos célra átfordítani, módosítani, amennyire lehet.
Sokszor magunkból indulunk ki, hogy vajon mi érdekelheti a tagságunkat, vagy a Magyarországon élő látássérült embereket és mire van humán erőforrásunk. Így jöttek létre az évek óta megjelenő kiadványaink, a pontírásban készült, vagy nagybetűs naptáraink.
Ám az említett Telefotel telefonos szolgáltatásunknál pl. a 0-ás gomb alatt üzenetet hagyhatnak a hallgatók, hogy elmondhassák javaslataikat és az esetleges hibákat, melyeket igyekszünk is megszívlelni és a jó ötleteket megvalósítani.
– 2009 óta az egyesület hangstúdiójában kerülnek rögzítésre tananyagok, hangoskönyvek és kiadványok. Miképp zajlik egy-egy stúdiómunka?
– Először is, ha megérkezik a felolvasó, mindig próbálunk vele beszélgetni, akár felnőtt akár közösségi szolgálatos is, hogy feloldódjon és hogy megtudjam, milyen állapotban van a hangja, nagyjából mit várhatok el tőle.
A felolvasó egy kétszer kétméteres, hangszigetelt felolvasófülkében ül, amely kívülről zöld, sárga, piros csíkosra van festve, mivel egy rasta zenét kedvelő “családtól”, klántól vásároltuk meg. Ez a Magyar Rádióban volt 30 évvel ezelőtt feljátszó fülke. Hangcsillapított szellőztetés biztosít levegőt a benn ülőnek, mivel ilyen kis légtérben hamar elfogyna a levegő.
A felolvasandó szöveget a felolvasó monitorról olvassa: sokkal praktikusabb, könnyebb és a felvétel szempontjából is ideálisabb, hisz nincs papírcsörgés, kihajlás a mikrofon érzékenységi köréből, és nem függ a fényviszonyoktól. Persze ha tematikus felolvasások vannak, tehát ha alkalmi felolvasók jönnek, hozott szöveggel, akkor marad a papírról olvasás.
A felolvasóval külső utasító mikrofonon keresztül tudok kommunikálni.
A felvételhez általában audio-technika AT4050-es nagymembrános stúdió mikrofont használok. A jel innen egy Focusrite ISA ONE mikrofon élőfokba érkezik, mely aztán digitális jelként továbbít egy Focusrite Saffire Pro 40-es hangkártyába. Ez a külső hangkártya teszi lehetővé az olykor több sávon történő hangfelvételt, akár zenei, akár több résztvevős podcast felvételek készítését is.
A hangrögzítés és az egész stúdiós munka egy 2015-ös iMac gépen zajlik, Logic ProX szoftveren, amellyel minden egyes munkafázist el lehet végezni, a felvételtől a masteringig.
Hangfelvételkor az esetleges hibákat mindig azonnal javítjuk, úgy, hogy az utolsó jó részt visszajátszom a felolvasónak a felolvasófülkében lévő monitorhangfalon keresztül, és ő a saját jó végszavától folytatja a felolvasást, így kevesebb a valószínűsége, hogy hiba maradjon a hanganyagban.
Az elkészült hanganyagra aztán egy előre beállított effekt lánc kerül, amit aztán finomítani kell, ez tartalmaz átlagban minimális zajszűrést, kompresszort és limitert is.
A Logic szoftver akadálymentes, a VoiceOver képernyőolvasó is olvassa, de én inkább a látásmaradványomra támaszkodva a Mac operációs rendszer nagyítóját használom, szinte minden helyzetben, ami nagyon megkönnyíti a munkám.
– A hangzó anyagok, így az érettségit segítő tananyagok felolvasásához is önkéntesekre van szükség, akiket sok esetben nem könnyű megszólítani. Elárulható a stratégia?
– A tananyagok esetében igyekeztünk kihasználni a középiskolások számára kötelező közösségi munka adta lehetőségeket, ám elég komoly szűrést kell ilyen esetben alkalmazni, mert kevesen alkalmasak hangos felolvasásra.
Felnőtt önkénteseinket a mai kor adta lehetőségeket kihasználva tudjuk becsábítani, tehát a közösségi média platformjain megjelenő posztok hatására, vagy a már meglévő önkéntesek, ismerősök által kerülnek kapcsolatba velünk. A stabil, szinte minden héten bevethető önkéntes viszont hatalmas kincs, igyekszünk őket megbecsülni. Törekszünk arra, hogy jól érezze magát körünkben, kávé, ásványvíz, odafigyelés és néhány jó szó, amit cserébe adni tudunk.
– Nagy örömünkre szolgál, hogy immáron a Lapról hangra portálon is közzé tehetjük kiadványaikat, így a Fülbevaló, az Egész-séker, valamint a Szemezgető kiadványa is megjelenhet oldalunkon, ezen felül a Telefotel telefonos információs szolgáltatás tartalmából is elérhetővé tehetjük az akciós újságok kínálatáról szóló hanganyagokat is. Hogyan született meg az együttműködés ötlete?
– Úgy gondoltuk, hogy ha az önkénteseink a hangjukat és az idejüket nekünk adták, akkor ne csak a kiadványaink sajnos egyre csökkenő megrendelőit érjék el, tegyük ezeket még hasznosabbá, hogy több látássérült embernek is kikapcsolódást és információkat nyújthassanak.
Így először az MVGYOSZ hangos könyvtárában szerettük volna megjelentetni ezeket az anyagokat. Ám egyeztetve a szakmai vezetővel kiderült, hogy nem igazán van már tárhelyük ezen hanganyagokat befogadni, de javasolta az Informatika a Látássérültekért Alapítvány Lapról Hangra oldalát. Az alapítvány vezetője elmondta, hogy náluk sem korlátlanok a tárhely lehetőségei, de nagyon pozitívan állt az ötlethez, amely rövid időn belül meg is valósult.
Aztán eszembe jutott még a Telefotel telefonos információs rendszerén több látássérült felhasználó által hagyott üzenetekben szereplő kérés. Szeretnék az akciós újságok tartalmát bevásárlólista készítésére is felhasználni, jegyzetelni belőle és jó lenne, ha meg lehetne állítani a lejátszást, és navigálni is lehessen benne. Mivel ezt a programozók a telefonos információs rendszeren nem tudják megvalósítani, így kézenfekvő volt, hogy ezt is feltöltsük a Lapról Hangra oldalra hétről hétre. Itt akadálymentesen lehet vezérelni a lejátszót, vagy akár le is töltheti a felhasználó a hanganyagot, ha offline módon szeretné használni.
– A Lapról hangra közösségi kezdeményezés keretében önkéntes felolvasók töltenek fel nekünk őket érdeklő cikkeket, és persze kérhetnek is tőlük a látássérült olvasók. Bizonyára értesültek arról, hogy a Lapról hangra olvasóknak alkalmazás már elérhető a BlindShell Classic 2 készüléket használók körében is. Hogy látja, a tagság körében lesznek, akik a Telefotel, Lapról hangra oldalon elérhető tartalmát az alkalmazásban fogják megkeresni?
– Igen, már vannak is, akik használják és igyekszünk ezt népszerűsíteni. Egy alkalmazás, ha jó, akkor sokkal könnyebb használni, mint a böngészős megoldást, szerintem ez a helyzet az MVGYOSZ hangos könyvtárának használatával is.
– Beszélne egy kicsit az akciós újságok felolvasásának ötletéről?
– Az ötletet nem mi találtuk ki, hanem Amerikából importáltuk. Nemes-Nagy Tünde elnök asszony járt tanulmányi úton a tengerentúlon, és ott egy most is létező szolgáltatást ismert meg, melynek magyarul “telefon olvasó” a neve. Itt több fülkében sok önkéntes olvas fel egyszerre, akik maguknak rögzítik a hanganyagokat és utána kerül utómunkára a felvett anyag. Ott sokkal népszerűbb azért az önkéntes munka, nálunk ez még csak gyerekcipőben jár jelenleg, de látjuk ebben a lehetőségeket és igyekszünk megbecsülni az önkénteseinket.
– Az egyesület tagsága úgy általában az emberi hang által felolvasott hanganyagokat preferálja?
– Azt mondanám, hogy jellemzően igen! Ez főleg a régebbi időkben mutatkozott meg, amikor úgy 2010. év körül Bochkor Gábor műsorában a Sláger rádióban szerepeltünk a kazettagyűjtési akciónkkal. Rengeteg kazettán megjelenő anyagunk volt, amit szerettek a tagok. Ám a magnók lassan kikoptak, aztán a CD már nem volt annyira népszerű.
Az informatikát használók persze a képernyőolvasó szoftvereket hallgatják, mivel annak a hangja állandó, míg egy nem kellemes hangú felolvasót nem szívesen hallgat az ember! Ezért is szoktam sokszor – kollégáim szerint – “kegyetlen” lenni, mivel meg szoktam mondani, ha valaki nem alkalmas a felolvasásra. Ha lelkes, akkor ajánlunk neki akciós újságból gyűjtő munkát, vagy bármi mást, amivel segíthet.
– Mik a terveik a jövőre nézve?
– Mint minden civil szervezetnek, nekünk is mindig az okozza a legnagyobb problémát, hogy forrásokat biztosítsunk a működésre, amellyel a tagjainknak és a hazánkban élő látássérült embereknek biztosítunk szolgáltatásokat, melyek az életvitelüket könnyíthetik meg.
Az önkéntesek számát is szeretnénk növelni, mivel rájuk nagy szükség van, nem csak a felolvasások terén, hanem más, szabadidős, vagy szakmai programjainkon is.
A Telefotel szolgáltatásunkat is szeretnénk tovább bővíteni, már megvan az elképzelés, és remélem, a közeljövőben be is tudunk számolni erről.
– Köszönöm a beszélgetést, és köszönjük az együttműködést! Biztosak vagyunk abban, hogy mindenki javára szolgálnak majd a közzétett kiadványok.
Az interjút készítette: Geszti Eszter, az Infoalap munkatársa
