Az alábbiakban Soltész Miklós élménybeszámolóját olvashatják, amelyben az alapítvány által szervezett rendhagyó májusi IT Klub rendezvényről írt.
2011 május. első napjaiban olvastam a vak-listán egyik sorstársunk levelét, melyben az "Informatika a látássérültekért" Alapítvány rendhagyó programjáról volt szó. Jelentkezőket vártak egy 8 látássérültből és 8 kísérőből álló csoportba, amely a Liszt Ferenc Repülőtér karbantartó részlegébe tervezett látogatás céljából szerveztek. A felhívás olvasását követően egy gyors egyeztetés a közlekedési karon végzett fiammal és máris pötyögtem az e-mail-t az esemény szervezőjének, Bótáné Depinyi Juditnak. Sorsolás révén bekerültem kísérőmmel együtt a résztvevők csapatába.
Eljött az indulás pillanata: május 26-án, délután háromnegyed 4-kor ért haza Tamás fiam és mivel menetkészen vártam rá, máris nekilódultunk a meleg városnak. Az IT Klub programra szervezett alkalmi csoport nagyobb része már Zugló vasútállomáson gyülekezett, ahonnan vonattal mentünk tovább, majd a 200-as busszal egy megállót bumlizva megérkeztünk a titkok kapujához, a D portához.
Két hang fogadott minket: Kornél, a karbantartó és János, a nyugdíjas pilóta. Kornél bevezető mondataiból megtudhattuk, hogy az Aeroplex Közép-Európai Légijármű Műszaki Központ Kft. vendégeiként juthatunk be a fokozott biztonsági rendszerekkel őrzött területre, ahol a MALÉV-on kívül számos légitársaság gépeinek rendszeres és eseti ellenőrzését, karbantartását és javítását végzik.
A beléptetés lassan haladt, ezalatt János történetekkel szórakoztatta a még kívül tartózkodókat. Például hallhattuk, hogy kezdő pilóta korában, a 70-es évek táján a kapitány és az első tiszt mellett még navigátor, rádiós és fedélzeti mérnök vett részt egy IL 18-as repülésének biztosításában. Azt is megtudhattuk, hogy az üzemanyag mennyiségének meghatározásában a repülés célján kívül milyen egyéb szempontok játszottak közre.
A szerelőcsarnokban javában zajlott a munka. Sok decibeles hangerő, különféle műhely-illatok fogadtak minket. Egy utasszállító és egy teherszállító gép állta a műszakiak rohamát. Időnként targonca suhant el mellettünk, szegecselés zaja hallatszott és megannyi sűrített levegővel működő berendezés sziszegése terhelte fülünket. Az általános semmit a kéznek, mindent a szemnek tilalom kivételeként megtapogathattunk egy földre helyezett légcsavaros hajtóművet, sőt megforgathattuk a körülbelül 180 centiméter átmérőjű propellert is. Lassan mozogva a légcsavar érdekes kattogó hangot adott. Megsimogathattunk egy piros-fehér villogó lámpával ellátott szárnyvéget is, amely a többi kényes és drága szerkezetek között a felhasználására várakozott.
Kilépve a csarnokból, egy szabad ég alatt tárolt Boeing 757-es gépmadárhoz sétáltunk. Ezt a típust 1983-ban kezdték gyártani és 1050 darabot állítottak forgalomba. A két hajtóműves gépből 2008 év végén 1019 volt használatban. A 191 centis fiam még megtudta simogatni a gépmadár hasát, nekem 2 centi hiányzott a művelethez. Viszont meg tudtam kopogtatni a héliummal töltött kereket: öblösebb, tömörebb, keményebb hangot vártam, de rácsodálkoztam a magas, kongó zajra. A kereket tartó hidraulika megtapogatva bonyolult szerkezet lehet. Fellépkedve a guruló lépcsőn, a gép utasterében helyezkedtünk el. Amíg kettesével János vendégei voltunk a pilótafülkében, Kornél az ideiglenes utasokat tartotta szóval, válaszolt a kérdésekre.
Mennyibe kerülhet egy repülőgép? Egy konkrét gép ára annak függvénye, hogy milyen a kiépítettsége, milyen kényelmi szolgáltatások vagy technikai megoldások kerültek kivitelezésre. Szó esett arról is, hogy a különböző alkatrészek különböző időtartamra vannak hitelesítve. Ha ez az idő lejárt, máris vizsgálat nélkül leselejtezik. Más részeket rendszeresen vizsgálnak, és ha a műszaki paraméterek indokolják, ugyanaz a sors vár rájuk is.
Amikor beszállunk a repülőgép elülső részén található ajtón, jobbra mennek az utasok és keresik meg a kijelölt helyüket. Balra található egy szűk folyosó a pilótafülke felé. Ezen a folyosón végighaladva egy nagy lépcsőfokon kell lelépni a fülke padlójára. Valamikor az égbe szálló gépeket 5 személy irányította, manapság 2 személy nagy műszaki támogatással vezeti a gépet úgy, hogy egy időben csak egyikük kezeli a mechanizmusokat. Egyszerű földi halandóként kapitánynak és első tisztnek hívjuk a hajózó személyzet pilótafülkében elhelyezkedő tagjait. Szakmai körök fly és no-fly munkatársról beszélnek, ezzel is jelezve, hogy az adott pillanatban ki az aktív irányító.
Kell egy kis tornamutatvány az ülésben való elhelyezkedéshez: a középen, elöl és felül elhelyezkedő kapcsolók százai miatt óvatosan kell a helyünkre huppanni. Az ölünkben a fordított biciklikormányra hasonlító szerkezet, az ujjaknál gyorsan elérhető gombokkal. A két pilótaülés között a földi irányítással és az utastérrel való kommunikációs felület, hajtóműkezelés. Előttünk és felettünk kismillió műszer, kijelző és kapcsoló segíti a biztonságos repülést.
Balesetmentes alkalmi pilótaként elhagyva a gép orrát még végigsétáltunk az utastérben. A 36 üléssor mögött található a légi kísérők munkahelye, a mosdó, a mellékhelység, illetve a hátsó kijárat.
Köszönetet szeretnék mondani az ötletadó "Informatika a látássérültekért" Alapítványnak a program megálmodásáért, valamint az Aeroplexnek a kivitelezésért!
Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása
