Beszélgetés a Vakok Speciális Szakiskolájának egyik diákjával, Tamással és informatikatanárával, Vincze Gáborral annak apropóján, hogy az INFOALAP jóvoltából az iskola nemrég adomány képernyőolvasó és nagyító szoftver-frissítéseket kapott
Honlapunk látó olvasói közül biztosan sokan ismerik a vakok iskoláját kívülről, rácsodálkoztak, milyen szép épület, talán egy koncerten is voltak a Nádor Teremben. Azt viszont kevesen tudják, milyen ott a diákélet, milyen hagyományos és speciális eszközök segítségével tanulnak a diákok.
Az első benyomások semmiben nem különböznek attól, amit bármelyik iskolában tapasztalnánk. A szünet utolsó perceit is kihasználó, órára igyekvő tanulókat látunk, akiket a tanár már ott vár a tanteremben. Magam igyekeztem jó diák lenni, és becsengetés előtt megérkezni az informatikaórára. (Ez felnőttként persze mindig könnyebb, mint abban az időben, amikor az ember diákként jár-kel az iskolában.)
Mielőtt megkezdték a tizenkettedikesek az aznapi informatikaórát, váltottam néhány szót a tanárukkal az informatikaoktatás jelenlegi kérdéseiről, kihívásairól, lehetőségeiről. A következőket mesélte az iskolában folyó informatikaoktatásról:
„Az alapvető kultúrtechnika, a Braille már kiszorulóban van. Olyan diák nem nagyon akad, aki magasabb szinten tanulná, de a mindennapokhoz mindenképpen hozzátartozik. Informatikatagozatos osztályok nincsenek. Van egy informatikai szakmai képzésünk, ami után például call-centerben vagy irodai asszisztensként dolgozhatnak a fiatalok. Szóba jöhet még a leírói munka, tehát hanganyagok begépelése. Volt rá példa, hogy valaki műsorokhoz készített feliratokat, de ez nagyon stresszes. Volt gyengénlátó munkaügyes tanítványom is.”
Arra is rákérdeztem, van-e valamilyen különbség az ún. átlagos iskolában és az itt zajló informatikatanítás között.
„Az egeret nagyon ritkán használják, billentyűzetkombinációkkal dolgoznak. A vakon nem értelmezhető részek, pl. a prezentáció kimarad. A tananyag a szövegszerkesztés, az adatbázis- és a táblázatkezelés. Az általános iskolában tanulnak a gyerekek internetkezelést. Hangszerkesztést például lehetne vakon tanulni, ha van rá érdeklődés, de ez nincs benne a tananyagban.”
Közben megérkeztek a diákok is. Tamást arról kérdezem, milyen az iskolában informatikát tanulni, hányadikos korában, hogyan találkozott először számítógéppel és a használatát segítő képernyőolvasó programmal.
„Negyediktől tanulunk informatikát, eleinte heti két óra volt. Nyolcadikban négy óra volt, most pedig már folyamatosan számítógéppel dolgozunk. Számítógéppel jegyzetelünk, szabadidőben is számítógépet használunk minden tevékenységhez.”
Elmondhatjuk tehát, hogy Tamás, mint bármelyik fiatal, a számítógép segítségével írja házi feladatait, keres a tananyagokhoz kiegészítő információt az interneten, levelezik barátaival.
„Például a tankönyveket is számítógéppel olvassuk, sőt a diagramokat is meg tudjuk vele találni. A táblázatkezeléshez is használjuk, fontos az adatbázis-kezelésnél is. Ha nem lenne a JAWS képernyőolvasó program, eléggé nehéz lenne. Az az alap, hogy a házit is számítógéppel írjuk, e-mailben küldjük el. A menetrendet is mindig az interneten nézem. Nagyon sokat számít, hogy a JAWS-szal mennyire megy a tájékozódás az interneten, a Volán menetrend például eléggé bonyolult. Sok honlapnak van már akadálymentes felülete. Általában internetezésre használom a gépet. Itt nincs határ, ezzel használjuk a Facebookot, a YouTube-ot. Nagyon sokszor zenét is hallgatok vele. A csevegőprogramot is használom. Régen még támogatta a JAWS a Sound search-ot, most pedig már nem támogatja, örülnék, ha újra benne lenne.”
Tamás úgy ír, keres információt az interneten a számítógéppel, hogy sok felnőtt is megirigyelhetné. Érdemes megkérdezni, mi volt az előtt, hogy a JAWS program felolvasta volna a gép képernyőjén látható tartalmat. Ekkor ismét a tanár úr vette át a szót:
„2001-ben és előtte Brailab PC beszédszintetizátor volt, aztán WinTalker, amit a csehek fejlesztettek. Ennek később leállt a fejlesztése. Nagy hibája volt, hogy a szerkesztőmezők megnevezését nem olvasta fel. Utána pedig már a JAWS jött. Ennek a programnak a legújabb verziójában a korszerű operációs rendszerek támogatása és az OCR a legújabb előrelépés.”
Tamás ahhoz a generációhoz tartozik, akinek gyerekkorától kezdve magától értetődő a JAWS használata:
„Régen a JAWS korábbi változatait használtam, aztán az NVDA-t, de az annyira nem jött be, mert sok volt benne a felolvasási hiba. Most a JAWS 14-et használom. Mivel működik benne az OCR, nagyon jó, ha filmet nézek, felolvassa közben a feliratokat. Nyelvtanuláshoz is ideális. Az IE 11-et a 11-es JAWS még nem tudta kezelni, a 14-es JAWS-szal viszont teljesen jól működik. Nagy előny a Google Chrome támogatása is. A Windows 8 támogatásánál viszont még akadnak problémák a JAWS-szal.”
Végül arról faggattam Tamást, szeretné-e később a munkájához is használni a JAWS-t.
Tamás masszőr szeretne lenni, a képzéshez szükséges tananyagot a JAWS-szal szeretné majd elolvasni, és biztos benne, hogy a mindennapjainak a munka mellett is fontos része marad ez a program.
Köszönjük a beszélgetést Tamásnak, tanárának, Vincze Gábornak és az órán részt vevő többi diáknak is.
Balázs Krisztina
Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása
