Beszélgetés Jakab Zsolttal
Milyen jó is elővenni a fényképeket az érdekes helyekről, ahol jártunk. Ki ne szeretne fotókat nézegetni egy vízesésről, rétről, csobogó patakról, vagy a legutolsó családi összejövetelről. Zsolt azok közé tartozik, akik nem nézik, hanem hallgatják a képeket. Nem, nincs itt szó semmi képzavarról vagy szinesztéziáról, csak egy ügyes ötletről. Arról, hogy aki látássérült, nem a képeket gyűjti, őrizgeti, hanem a hangokat.
Zsolt arra használja a diktafont, amire más a fényképezőgépet. Hangokat „fényképez”, amelyek kiegészítik, esetleg „átszínezik” felesége fotóit, és komplex élményt adnak a közös kirándulásokról. Így mesél arról, miért van nagy jelentősége számára a „hangfényképeknek”, és milyen élményeket örökít meg a diktafonnal:
„Feleségemmel nagyon szeretünk kirándulni, és ő a kirándulások élményeiről fotókat készít. Én mindig vágytam arra, hogy hangban is megörökíthessem ezeket a közös élményeket.
Próbálkoztam én a telefonos rögzítéssel, de hát az nem olyan sem minőségben, sem pedig terjedelemben. Ezért vettem nagy örömmel az Infoalap pályázati felhívását.
Számomra, még ha látok is valamennyit, nagy jelentősége van a hangoknak, a hangfelvételeknek. Akár egy vízesés, érdekes múzeumi látogatás hangélménye mind-mind felidézi azt a hangulatot, amit akkor átéltem, vagy átéltük. Olyan ez számomra, mint egy hangos fotó.”
Zsolt internetfigyelőként dolgozik a Fehér Bot Alapítványnál, így jól párosul munkája természetes kíváncsiságával, mellyel érdeklődik mindenféle informatikai újdonság, különlegesnek számító segédeszköz iránt.
Ezúton is sok örömet kívánunk a további „hangfényképezéshez”.
Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása