Japánokkal Drezdában
Élménybeszámoló a nemzetközi kommunikációs és informatikai táborról
Idén Danicska Ádám képviselte Magyarországot a nemzetközi kommunikációs és informatikai táborban, amelyet Drezdában rendeztek meg. Honlapunk olvasói egy korábbi beszélgetésből megtudhatták, mi motiválta Ádámot a táborba történő jelentkezésre, és bepillantást nyerhettek az indulás előtti hetek teendőibe, várakozásába, izgalmaiba.
Most, hogy megkezdődött a tanév, és a nyári események bekerülnek ennek az évnek az emlékei közé, ideje felidézni a Drezdában töltött időt. A megérkezéskor máris lenyűgözte Ádámot a sok-sok látványosság, Drezda utcái, a városi forgatag hangulata. A szállás elfoglalása után, már az első este megismerte azokat, akikkel a tábor során jobban is összebarátkozott.
„Első ismerőseim a Japán résztvevők voltak. Igaz, ők este érkeztek meg, de egyből megtaláltuk a közös hangot.” – meséli lelkesen.
A műhelyfoglalkozások között sok olyat talált, amelyek segítik őt későbbi tanulmányaiban is. Voltak olyan foglalkozások, ahol az informatikának azokra a területeire is elkalandozhatott, amelyekkel az iskolában még nem foglalkoztak.
„Én a Hálózatismeret, Az ICC kommunikációs lehetőségei, a Személyek közötti kapcsolatok, Tanulás Európában és külföldön, Effektív képernyő-nagyítás, Ingyenes AT szoftverek mobiltelefonra, Motiváció és célok, A számítógép kézzel fogható részei és a HTML tanulása foglalkozásokat választottam. Legjobban a HTML készítés tetszett, bár még a jelenlegi iskolámban nem kezdtem el tanulni; megtanulhattam az alapokat, például hogyan kell létrehozni egy fájlt, hogyan szerkesszünk weboldalt és annak logót és linkeket.” számol be a tanult újdonságokról. Érződik soraiból, hogy a Drezdában kipróbáltakat beépíti majd az iskolai mindennapjaiba.
A tábor természetesen nemcsak a tanulásról szólt, hanem számos szabadidős programot is kínáltak a résztvevőknek. Ádámnak ezek közül a tandemezés tetszett a legjobban.
„Legjobban a tandembiciklizés tetszett, mert életemben akkor ültem először tandem bringán és nagyon jó volt a vezetőm, akivel utána jóban is voltunk.”
Természetesen az új ismeretségeket, barátságokat is meg kell említeni, hiszen ezektől lesz igazán szép emlék egy-egy nyaralás.
„Én a Japán csoporttal barátkoztam össze. Velük töltöttem szinte a tábor minden idejét, így Natsukit, Ryousuket, és vezetőjüket, Makotot ismertem meg a legjobban, mert eddig is érdekelt a japán kultúra. A tábor ideje alatt rengetegszer segítettük egymást és én most is tartom velük a kapcsolatot, mert egyszer szeretnék elutazni Japánba.”
Lassan-lassan elrendeződnek az emlékek, és Ádám tömör, frappáns válaszban összegzi élményeit és tanácsait a leendő táborozóknak.
„Amik eszembe jutnak a tábor után: a sok közös emlék, és az, hogy nem kell ezt a tábort halálosan komolyan venni. Élvezetes, le tudja kötni az embereket különböző programokkal úgy, hogy egy percig se unatkozzon senki.
A tanácsom azokhoz, akik jövőre jönnek: Ne görcsöljenek semmin, menjenek el minden választott programra, és érezzék jól magukat!”
Végül pedig álljon itt az a következtetés, amit Ádám hosszabb távra megfogalmazott a tábor után, talán lehet ez lelki útravaló leendő résztvevőknek és idősebbeknek egyaránt.
„Azt tanultam, hogy nekünk gyengénlátó embereknek is van miért keményen tanulnunk és, hogy ne adjuk fel.”
Ádám kísérője Kruppa Alexa volt, kiutazását és tábori részvételét az INFOALAP támogatta.
