Varázsigék a lélek rejtett tartalmaihoz
Sokszor mondjuk, amikor félrehallunk vagy olvasunk valamit, hogy ez bizony freudi elszólás volt. Most megtudhatjuk, mi mindent árul el rólunk Freud és más pszichológusok, nyelvészek kutatásai szerint, ha mást hallunk ahelyett, amit valaki mondott, leírt. Ki gondolná, hogyha sokszor használja valaki az „én” személyes névmást a mondataiban, akkor könnyen előfordulhat, hogy nem egy magabiztos, a hatalmának tudatában lévő emberről van szó, hanem valakiről, aki bizonytalan, depressziós. Érdemes többször is, alaposan elolvasni ezt az írást, és utána a megszokottnál is érzékenyebben figyelni mások nyelvhasználatára és a sajátunkra is.
Miért házasodunk és miért nem?
A házasság 50-60 éve még kötelező volt, ha egy férfi és egy nő együtt akart élni, gyerekeket akart vállalni. Manapság már az együttélés számos változata közül választhatunk. A házasság nem feltétele többé a férfiak és nők együttélésének, nem a házasság a párkapcsolat egyetlen lehetséges formája. Dönthetnek úgy a párok, hogy házasság nélkül élettársak lesznek, gyereket vállalnak. Választhatják azt is, hogy habár az egymáshoz tartozást megélik, és a baráti társaságban párként szerepelnek, mégsem költöznek össze. Ki tudná megmondani, hogy melyik együttélési forma helyes? Talán mindegyik vagy egyik sem. Ezt a cikket olvasva elgondolkozhatunk azon, hányféleképpen megélheti az ember a másikhoz tartozást, és melyek voltak korábban a férfi-nő kapcsolat keretei.
Mi zajlik a bántalmazó kapcsolatokban?
Hogyan válhat egy kapcsolatban az egyik fél áldozattá, a másik bántalmazóvá? Mikor indul ez a folyamat? Az első összezördüléskor, az első fölényes kioktatáskor, az első „örülj, hogy velem lehetsz" megjegyzéskor? Nehéz, talán nem is lehet ezekre a kérdésekre egy kapcsolat esetében sem egyértelműen válaszolni. Nem könnyű a helyes viselkedéshez sem tanácsot adni, mert – ahogyan a cikkíró mondja – egy bántalmazó partnert nem lehet úgy lecserélni, ahogyan az ember hív egy új mosógépszerelőt, ha a korábbival nincs megelégedve. Bántalmazó és bántalmazott helyzetének, konfliktusainak a szövevényébe vezet minket ez az írás, hétköznapi helyzetekkel megvilágítva, mikor kerül valaki áldozat és mikor bántalmazó szerepbe, mert ez bizony legtöbbször nem az első pofonnál történik meg, hanem jóval hamarabb annál.
A kisbabák nem tudják kimondani, mit szeretnének. A velük lévő felnőtt, legtöbbször az anya az, aki kitalálja, megérzi, mit szeretne a kisbaba. Ebben az egységben az „én" és az „engem" segítő felnőtt még nem válik szét. Mi történik akkor, ha az anya fáradt, türelmetlen, úgy érzi, nem tudja teljesíteni kisbabája „kívánságait"? Mi történik később azokban a családokban, ahol azt éreztetik egy kisgyerekkel, hogy nem kérhet semmit, ha kér, azzal gondot okoz a másiknak? Mikor, hogyan tanulhatja meg az ember, hogy kérni nem szégyen, és van, aki örömmel segít? Milyen felnőtt lesz az, aki nem élheti meg a nála nagyobbaktól gyerekként az „itt vagyok, és örömmel segítek neked" érzést? Többek között ezeket a kérdéseket is körüljárja ez a cikk.
Kasza Tibor beszél a marketing csínjáról-bínjáról. Kitér arra, mire lehet jól használni a Facebookot, mire nem. Elgondolkozik azon, hogy hogyan változik viszonyunk a közösségi oldalakhoz, az ott szereplőhirdetésekhez, és mennyire személyes (vagy nem személyes) mindaz, amit például a Facebookon megosztunk magunkról.
Hányszor ámulunk a sportolók vagy a tehetségkutatókban szereplő énekesek teljesítményén! Ekkor azt kérdezzük magunktól, miért tudnak ők így sportolni, és én miért nem, miért énekelnek ők ennyire szépen, én pedig miért nem vagyok még fürdőszobai énekesnek sem jó? Talán azért, mert ők tehetségesek? Igen, a tehetségnek is van némi szerepe abban, hogy valaki élsportoló lesz, vagy gyönyörűen énekel, játszik egy hangszeren. A tehetség azonban nem minden. Lehet valaki akármilyen tehetséges, ha nem szorgalmas, ha nem kitartó, és ha nem tud áldozatokat hozni azért, hogy elérje a céljait. Van egy jó hírünk, a szorgalomnak, a gyakorlásnak legalább akkora szerepe van abban, hogy ki ér el kiváló teljesítményeket, mint a tehetségnek, sőt a gyakorlás sokszor többet ér, mint a tehetség. Szóval nincs más hátra, vegye csak elő a gyerekkorában félredobott gitárt, vagy vegye fel a futócipőt, gyakoroljon tíz évet, és meglátja, lesz Ön is olyan tehetséges, mint sok zenész, énekes, sportoló. Mi, a Lapról hangrá-nál mindenképpen drukkolunk Önnek.
Emlékezzünk csak, mikor káromkodtunk utoljára? Pár perce? Vagy Ön nem tartozik a káromkodós fajtához? Ha néha-néha (vagy nem is olyan ritkán) káromkodik egy olyan igazán indulatosat, akkor mit mond? Talán egyet a cikkben kipontozott káromkodások közül? Vagy a kreatív káromkodás híve, és olyan metaforákat, hasonlatokat süvít káromkodás gyanánt, amelyek hallatán mindenki csak ámul? Ha azt érzi, hogy még hallgatni is rossz mások káromkodással teli beszélgetéseit a buszon, villamoson, akkor most jól figyeljen! Jegyezze meg a cikkben említett kreatív káromkodásokat, és hajrá, káromkodja túl művészien az Ön körül mérgeskedőket!
Csupa-csupa vicc, amin akár beteggé is nevetheti magát. Ha belebetegszik a sok nevetésbe, hallgassa meg újra, garantáltan meggyógyul! Ha más nem, akkor azért, mert csak mellékhatás nélküli orvosos, beteges, kórházas vicceket hallgathat.
A rossz tanulmányi eredmény orvoslása
Laura okos, szorgalmas lány. Mi lehet az oka, hogy bukásra áll matekból? Hogyan lehetne neki segíteni? Mennyit is segít, ha vannak körülötte felnőttek, akik tudják, hogy képes jobb teljesítményekre is matekból, akik vele örülnek, ha nyer a lovas versenyeken, és akik annyira bíznak benne, hogy elhiszi, sokkal több dologra képes, mint korábban gondolta.
Az Ezüstróka egy olyan, többrészes történet, amit minden ízében lehet élvezni, az összes epizódot egymás után hallgatva, de akár külön-külön is. Most kiragadunk egy részt belőle, ízelítőül a többihez. Egy vacsora utáni beszélgetésbe csöppenünk, ott vagyunk egy történet közepén. Ez egy régi, boldog békeidőkbeli történet. Kik a szereplők? Nézzük csak, van egy nagynéni, aki fittyet hány olyan kellemetlenségeknek, mint az, ha egyszer csak lecsúszik az emberről a csipke bugyogó az utcán, van egy gyönyörű, törékeny unokahúg, egy „őrült" angol nyelvész, aki legalább annyira beleszeret a magyar nyelvbe, mint Kláriba, aztán… Telnek az évek, háború, hősi halál, és már látjuk is az angol nyelvész és Klári vadóc gimnazista lányát, aki lóra pattan, és meg sem áll a közeli kisváros gimnáziumáig. Jó egy társaság, nem? Megéri a továbbolvasást!
Örömteli cikkhallgatást kívánunk!
Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása
