Napjainkban is döbbenetesen keveset tudunk a holokauszt túlélőinek helyzetéről a koncentrációs táborok felszabadulásakor. A személyes visszaemlékezések hitelességével számol be ez az írás arról, milyen terheket is jelentett a túlélés és a szabadság. A koncentrációs táborokat túlélt embereknek történő segítségadásra nem volt felkészülve a társadalom. Bizonytalanság uralkodott azzal kapcsolatban, mit lehet tenni azokért, akik legyengültek, betegek, és azokért, akik a lehető leghamarabb szeretnének visszajutni otthonukba. A zűrzavarban olyan emberi, erkölcsi ellentétek, fizikai képtelenségek között éltek tovább a koncentrációs táborok volt foglyai, amelyek elképzelésekor csődöt mond a logika.
A dualizmus korában a kerékpározás és az atlétika voltak talán a legnépszerűbb sportágak, de egyre többen megkedvelték a labdarúgást is. Ki tudja, talán erre az időre nyúlik vissza a magyarok legendás futballtudása és -szeretete. Ebből az írásból megismerhetünk egy, a 19. század végén, 20. század elején élt sportembert, Gillemot Ferencet, aki több sportágban és sportszervezőként is kiemelkedően teljesített. Ahogyan arról olvasunk, milyen eredmények fűződnek a nevéhez, megsejthetünk valamit a dualizmus társadalmi-gazdasági fellendülésének és egyfajta, általános optimizmusának a sportéletben való lecsapódásáról.
A tóalmási kastély és egykori tulajdonosainak történetét olvashatjuk itt. Ajánljuk mindenkinek a cikket, aki – legalább gondolatban – szeret sétálni a hatalmas kastélyparkban, óriási fák között, és azoknak is, akik tudni akarják, kik azok, akik a kastélyban laktak. Ha jól figyelünk, egy ajtónyikorgás, egy lépcsőreccsenés után egyszerre csak előttünk terem a mindenkit megbotránkoztató, modern, szeszélyes, kiszámíthatatlan Wahrmann Reneé. Vagy a három férje közül valamelyikkel találkozunk, amint éppen hazatérnek a vadászatról. Esetleg a 19. század végén a kastélyban tanuló falusi gyerekek zajongását is meghalljuk? Vagy csak elmerenghetünk épületek, emberek, parkok sorsán? Aki elolvassa a cikket, majd meglátja, ki és mi „jön ki" belőle.
Az elhagyatott kis falu, a vadvirággal benőtt templomkert nagy-nagy kirándulások, csendes, csehországi idillek színhelye is lehet. Mi minden történt ezen a helyen? Hogyan vált egy néptelen kis falu a 20. századi történelem, a csehek és németek közötti ellentétek színterévé. Többek között ezt is megtudhatjuk a cikkből, de a történet középpontjában mégiscsak egy romos templom áll. Ne lepődjön meg az olvasó, ha „szellemeket lát", ne feledkezzünk meg az egyetemisták, különösen egy művészettörténész hallgató különös humoráról, játékos kedvéről, bizarr ötleteiről.
Azoknak, akik szeretik a sört, azt ajánljuk, készítsenek egy korsóval vagy üveggel az asztalra ehhez a cikkhez. Amire végigkortyolgatják, megtudják, melyek a főbb különbségek a sörgyári és a kis sörfőzdében készült sör között. Elmerenghetnek azon, milyenek is voltak a „régi jó" vagy nem is annyira jó sörök, és azt is megtudhatják, mit kortyolgatott Vörösmarty. Van itt még sok apró részlet, ami pont belefér egy üvegnyi sör idejébe. Ön melyiket szereti? Gyenge Zsolt a testeset. Mi pedig, a Lapról hangra csapat tagjai, na, ezt inkább nem áruljuk el, és meg sem ígérjük, hogy a cikk végére kiderül.
Csak úgy, sistereg, rotyog, forr, mi lehet az? Nem, nem egy boszorkánykonyhában készült varázsital, hanem sör, igazi, hamisítatlan sumer recept alapján. Németországban készítik, így remélhetjük, hogyha a németek hozzáadják sörkészítő tudásukat az ősrégi recepthez, abból valami nagyon-sör kerekedhet ki. Miközben a kedves olvasó több üveg sörrel készül a többrészes cikkre, elgondolkozhat azon, miért is forrt össze az emberiség története a sör történetével, hogyan vált a sör a mámor forrásává, művészek, varázslók, garabonciások megihletőjévé. Ha tudni akarják, milyen is az igazi német sör, el ne felejtsék feljegyezni, kit kell keresni, ha a müncheni repülőtéren landolnak. Ha bejutnak a titkos sörkészítő „boszorkányműhelybe", feltétlenül meséljék el nekünk, mit láttak, de főleg, mit ittak, ha még emlékeznek rá utána.
A motoros megáll. Mit akar? Megtámadni az egyedül hazafelé igyekvő, nála körülbelül húsz évvel idősebb nőt? Nem, dehogyis. A szemünk előtt bontakozik ki a fiú ragaszkodása, édesanyja iránti szeretete, és a torokszorító félelem, hogy a barátnője nem fogja beengedni, mert elkésett. A barátnő nem tudhatja meg, hogy azért késik, mert az anyukáját ápolja. Hogyan is lehet segíteni? Igen, egy telefonhívással, egy, édesanyás bravúrral, amire csak az képes, aki maga is anya. Mi is a történet vége? Azt mi sem tudjuk, de azt igen, hogy aki szereti Tóth Krisztinának az apró mozaikokból összeálló történeteit, az egyszerű eseményvezetését és azt az emberi melegséget, ami meghatja az olvasót az írásai végén, hallgassa meg – akár telefonon is – ezt a „kimenő hívást".
Eljegyezte párja Polyák Lillát
Olyan ez, mint egy filmben. Egy meghitt hétvége, titkos szervezés, semmit nem sejtő menyasszony, lánykérés, vacsora a barátokkal és a családdal. A külső szemlélő vagy azt érzi, hogy „jaj, ez nagyon szirupos, borzasztóan túljátszott", vagy csak örül, mert az ilyen történeteket jó olvasni. Döntse el Ön, hogy melyik táborhoz csatlakozik.
Selena Gomez: „Bármikor kapható vagyok egy szelfire"
Selena Gomez mesél arról, mit szeret a filmezésben. Megtudhatunk sok kulisszatitkot legújabb filmjeiről, és picit elárul arról is, milyen neki az ideális férfi. Őszinte, igazi beszélgetéshez hasonló ez a riport.
Rövid interjút olvashatunk Dan Stevens gyerekkoráról, legújabb szerepeiről, terveiről.
Jó cikkhallgatást kívánunk, és érdekes beszélgetéseket az olvasottakról.
Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása
