Idén második alkalommal juthatott el a huntsville-i űrtáborba magyar látássérült fiatal a MANT és alapítványunk támogatásával. Az alábbiakban a Tóth Gáborral készült beszélgetés összefoglalóját olvashatják.
Gábor többszöri átszállás után, körülbelül egy nap utazással jutott el kísérőjével Huntsville-be. Kísérője Bóta Kornél, az alapítvány önkéntese volt. Habár a korábbi nyertesek információi alapján voltak elképzelései a helyszínről, mégis meglepetésként hatottak rá a különös, henger alakú, ablak nélküli épületek. Az épületek felépítése is azt az érzetet keltette, mintha a tábor résztvevői egy valóságos űrállomáson laknának. Gáboron kívül ír fiatalok képviselték Európát, a többi „űrhajós” amerikai volt.
Az egyhetes program nagy részét a különböző missziókon való részvétel, és a tábort lezáró hatórás küldetésre történő felkészülés alkotta. A hatórás küldetés teljesítéséhez három részre osztották Gáborék tizenöt fős csoportját: az űrhajó, az irányító központ és az űrállomás legénységét egy-egy ötfős csoport alkotta. A küldetések során egy teljes űrrepülést kellett a csapatoknak levezetniük szimulátorok és valódi eszközök segítségével. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem egyszerűen egy szimulációs játékot és problémamegoldást jelentettek a küldetések, hanem olyan, a fizikai teljesítőképességet is próbára tevő feladatokban is helyt kellett állniuk a tábor résztvevőinek, mint például a falmászás vagy a kötélpályáról történő leereszkedés tizenöt méter magasságból.
A fiatal űrhajósok ellátogattak az űrkutatás történetét, jelenét és a jövőbeli fejlesztések tervét is bemutató űrmúzeumba. Itt a rakéták, a Mars-járó és egyéb különleges eszközök közül Gábor kedvence az űrhajó-kilövést szimuláló gép, a Space Shut volt.
A legkülönlegesebb élmény a hatórás küldetés volt Gábor számára. Nem elsősorban a küldetés során végrehajtott feladatok, hanem inkább a csapatmunka tette nagyszerű élménnyé ezt, a valóságoshoz nagyon hasonlító "űrutat".
Az egy hét alatt az irányító központban végzett feladatok bizonyultak a legnehezebbnek a különböző szervezési, technikai problémák miatt.
Habár a tanulmányai során közvetlenül valószínűleg nem fogja hasznosítani Gábor az űrtáborban szerzett ismereteket, mégis úgy gondolja, hogy rendkívül hasznos volt számára ez az egy hét. Olyan információkhoz jutott hozzá, amelyeket Magyarországon nem hallhatott volna, és ami ennél is fontosabb, sok kedves és érdekes emberrel ismerkedett meg, barátkozott össze.
Ha néhány szóban kellene összefoglalni a hét élményeit, akkor Gábor számára az érdekes programok, a jó társaság és a kellemes környezet a tábor hívószavai, és természetesen a résztvevők között már-már legendává vált Holderer csapat, amelynek ő is a tagja volt. A következőket tanácsolja a leendő magyar űrtáborosoknak: "Minden leendő pályázó vegye komolyan az angol nyelv gyakorlását a tábor előtt. Még a középszinten álló emberek számára is problémát jelenthet az amerikai és ír akcentus, ezért azt javaslom, hogy mindenki hallgasson valamilyen amerikai vagy ír angol nyelvű szöveget, vagy ha van külföldi ismerőse, próbáljon meg kapcsolatot teremteni vele, és amennyiben van módja rá, minél többet beszélgessen. Mindent egybevetve csak azt mondhatom, hogy rendkívüli esemény részese voltam, és mindenkinek azt javaslom, hogy próbálja meg, mert semmit sem veszíthet."
A tábori részvételt a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta.
Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása
