Idén először magyar látássérült fiatalok is részt vehettek a NASA amerikai űrtáborában. Ócsvári Áron és Velegi István egy hetet töltött el az amerikai Huntsville-ben a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) jóvoltából. Kísérőjük Szelinger Tamás, az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány önkéntese volt.
Honlapunkon többször is hírt adtunk arról, hogy alapítványunk támogatásával a MANT Ugródeszka: a Hold című pályázatán az idén először vak és gyengénlátó középiskolások is elindulhattak. A két legjobb pályázó Ócsvári Áron és Velegi István volt, ők ketten egy hetet tölthettek el az Egyesült Államokban, a Huntsville-i Nemzetközi NASA Űrtáborban. Tábori élményeikről kérdeztük a magyar résztvevőket.
„Határtalan volt az örömünk a pályázat eredményhirdetése után” – vallották egybehangzóan a fiúk. István és Áron a napokat számolta szeptember 24-ig, az indulás napjáig, hiszen mindkettejüket érdekelte a világűr kutatása és az űrhajózás. És végre elérkezett a nagy nap, három járattal, több mint nyolc órás repüléssel értek el a célállomásig.
Szelinger Tamás: Az esős és hűvös londoni átszállás után a fiúk nagyon élvezték a tágas Boeing 777-en a repülést. Chicago volt a következő állomás, ahol szikrázó napsütés fogadott bennünket. Érdekesség, hogy a terminálok közötti utat vezető nélküli kéregvasúttal tettük meg.
Huntsville-ben a NASA Űrtábor parancsnoka várta az USA különböző államaiból, illetve az Írországból és Magyarországról érkező látássérült fiatalokat. A Nemzetközi Űrtábor évente egyszer fogad speciális körülmények biztosításával vak és gyengénlátó középiskolásokat.
Velegi István: Huntsville-be este nyolc órakor érkeztünk, ahol a fogadtatásunk nagyon barátságos volt. Megkaptuk a karszalagunkat, rajta a nevünk, csapatbeosztásunk és a szobaszámunk. A fárasztó út és az időeltolódás miatt a lefekvés után nem kellett bennünket elringatni. Másnaptól 15 fős csapatunknak jól szervezett, pontos beosztása volt.
Szelinger T.: Másnap reggel került sor a hivatalos megnyitóra, illetve a csapat többi tagjával ismerkedhettek meg a fiúk. Minden csapatnak két vezetője volt, egy a délelőtti és egy az esti programokhoz.
Ócsvári Áron: Az első nap szimulátorban utaztunk a Mars felszínén, majd falat másztunk. Az első napok egyikén ültünk az úgynevezett „egyhatodos” székben, amely minden lépéskor felfelé húzott bennünket. Az elnevezés onnan ered, hogy a Holdon a gravitáció a hatoda a Földinek. Kipróbálhattuk ennek a fordítottját is: amikor kétszer-háromszor nehezebbnek éreztük magunkat, mint a Földön.
Velegi. I: Munkaruhaként űroverallt kaptunk, sajnos ezt nem hozhattuk haza. Nekem nagy élmény volt a Rakéta Park, ahol lenyűgöztek az eredeti méretek.
Szelinger T.: Ebben a parkban a V-1-es rakétától a Shuttle-ig az űrhajózás minden fontos mérföldköve látható. Huntsville az űrkutatás szülőföldje, hajdanán a Rocket City nevet viselte. A II. világháború után egy tudóscsoport a rakéták fejlesztésével foglalkozott ezen a helyen, a német származású Verner von Braun vezetésével. Az első lépcső a Redstone rakéta-család kifejlesztése volt.
Ócsvári Á.: Hallottunk előadást a szilárd hajtóanyagú rakéták felépítéséről és működéséről, amit egy miniatűr rakétával a gyakorlatban is illusztráltak.
Velegi I.: A háromszor egy órás küldetés-tréningek során megismerkedtünk az űrszimulátorral és megtanultuk kezelni. Parancsnokként vettem részt a programban és az űrsikló teljes audio-vizuális élményt nyújtott, mintha valóban eredetiben vettünk volna részt az űrrepülésben. Az ablakok helyén monitorok voltak és a kilövés robaját is hallottuk. Azalatt, míg mi az űrhajóban gyakoroltunk, a többiek az irányító központban vagy a Nemzetközi Űrállomáson teljesítettek szolgálatot.
Szelinger T.: A NASA Űrtáborhoz tartozó területen, az 51-es körzetben különböző akadálypályákon ügyességi feladatok vártak a csapatokra.
Ócsvári Á.: A legfélelmetesebb feladat az volt, amikor egy 15 méter magas rúdra kellett felmászni és a tetején megállni egy tányér nagyságú korongon. Ezt követően vennünk kellett egy 90 fokos fordulatot és leugrani, így tesztelve az egyensúlyérzékünket. Természetesen kötéllel biztosítottak bennünket. Külön öröm volt számomra, hogy többször is másztunk falat. Ezeknek a feladatoknak a legnagyobb tanulsága, hogy nagyon fontos a jó csapatmunka. A megoldásukhoz minden segítséget megkaptunk Braille-írásban.
Szelinger T.: Mialatt a fiúk az 51-es körzetben dolgoztak, nekem egy amerikai táborvezető megmutatta a szomszédos tábort is, ahol egy eredeti F-14-es vadászgépet is láthattam.
Velegi I.: A háromszor egy órás feladatok során időről időre cserélődtek a szerepek, hogy mindenki kipróbálja a másik munkatárs tevékenységét is. Így pl. voltam tudós is, amikor az űrállomással tartottam a kapcsolatot. Hozzám fordultak, ha eltértek a keringési magasságtól, ha az újrapozícionálási adatokra volt szükségük stb. Érdekes volt az űrtörténelem óra is a múzeumban.
Szelinger T.: Felejthetetlen volt a látogatás a Davidson Centerben. A nagy kiállítási csarnok közepén egy eredeti Saturn V. rakétát láttunk. A kiállítási tárgyak között ott voltak az első kapszulák, az űrruhák, a holdkomp és egy kő a Holdról.
Ócsvári Á.: Máskor búvár segítségével nyolc méter mélyre merültünk, ahol csöveket kellett összeilleszteni. A merülés előtt és után is orvosi vizsgálaton vettünk részt. Ennek a feladatnak az volt a célja, hogy megtapasztaljuk a súlytalanságot. Sajnos egy kis nátha miatt István nem vehetett részt ebben a programban. A víz alatt kézjelekkel kommunikáltam az oktatómmal, aki a karomon jelezte, hogy mi a tennivalóm.
Velegi I.: Volt olyan feladat is, amikor a Nemzetközi Űrállomáson dolgoztunk és különböző hibákat kellett elhárítanunk. A legizgalmasabb azonban a hatórás küldetés volt a hatodik napon. Bemutattuk mindazt, amit az elmúlt napokban tanultunk és gyakoroltunk. Akinek ez a feladat sikerült, az oklevelet kapott.
Szelinger T.: István kapitányként, Áron hajózó mérnökként „diplomázott”, tehát a küldetésünk sikeres volt.
Az utolsó napon még csörgőlabdáztak, előadást hallgattak, vetélkedtek, moziban voltak, este pedig beszélgettek és buliztak a fiúk. Az eltelt egy hét során nagyon sok barátot szereztek és megtanulták: a szorgalom és az akarat képessé teszi az embert a legnemesebb célok elérésére is, még akkor is, ha látásában akadályozott.
Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása
