Beszámoló a W3C Magyar Iroda által rendezett info-kommunikációs akadálymentességi műhelykonferenciáról
A konferencia színhelye a W3C Magyar Irodának is otthont adó MTA Sztaki konferenciaterme volt. Megnyitójában Richter Viktor, az iroda vezetője az iroda tevékenységét ismertette (a W3C fejlesztéseinek és tevékenységének magyarországi, magyar nyelvű bemutatása), illetve felhívta a figyelmet a W3C tagság lehetőségére (szervezeteknek évente kb. másfélmillió forintjába kerül).
Andrew Arch, a W3C idősügyi szakértője a WCAG szempontsor nemsokára megjelenő 2.0-s verzióját mutatta be. Ennek az egyik legfontosabb újdonsága, hogy az előírásai pontosan tesztelhetők, így adott esetben számon is kérhetők – az előző verzió előírásai kevésbé voltak egyértelműek. Fontos továbbá annak technológia-függetlensége: amíg az 1.0-ás verzió csak néhány technológia szempontjait vette figyelembe, a 2.0 verzió az összes használt technológiától független útmutatást ad (így például a PDF vagy a Flash formátumok esetén is értelmezhető).
Arch ismertette továbbá a W3C WAI AGE (idősügyi) projektjét is. Ennek célja az idős számítógép-felhasználók szükségleteinek jobb megismerése, a közös tapasztalatok kialakítása, oktatási anyagok készítése és a vonatkozó szabványok harmonizációja az igényeik alapján – a projekt tapasztalataira Magyarországon is érdemes lenne odafigyelni.
Juhász Péter az SZMM Fogyatékosságügyi és Rehabilitációs Főosztályának jogi szakértője az egyenlő esélyű hozzáférésről beszélt, amely megillet mindenkit, a fogyatékos embereket, az időseket, a gyerekeket stb. Színvonalas előadásában kitért arra, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés a fizikai mellett a szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférést is kell jelentse.
Ismertette az e-akadálymentesség jelenlegi jogi hátterét, amely bevallása szerint sem elég széles körű, valamint a tervezett szabályozási elképzeléseket. Eszerint az SZMM, az FSZK és a W3C együttműködésében jelenleg is készül a WCAG 2.0-ás szempontsor fordítása. Ez alapján terveznek kiadni egy akadálymentesítési kézikönyvet, végül több lépésben kötelezővé tennék annak előírásait a kormányzati, önkormányzati, és végül a nem-kormányzati honlapokon egyaránt. Juhász elmondta még, hogy az általuk képviselt horizontális szemlélet széles körű társadalmi összefogást is feltételez, továbbá az egyenlő esélyű hozzáférést nem ágazati (pl. nem csak építészeti vagy informatikai) kérdésnek tekinti.
Tóth Zoltán, az MTA SZTAKI munkatársa a back office-ügyintézés akadálymentesítéséről beszélt, és előadása némileg eltért a konferencia más témáitól. Véleménye szerint a kormányzati fejlesztések komoly hibája, hogy az elektronikus ügyintézés bevezetésekor a kormány csak az ügyfél oldalának elektronikussá tételéről gondoskodik, miközben a háttérben dolgozó ügyintézők munkája a legkevésbé sincs elektronizálva, illetve automatizálva. Tóth az előadásában ehhez számtalan ötletet adott. Így például be kellene vezetni a dokumentumok és a nyilvántartások elektronikus kezelését. Szintén be kellene vezetni az elektronikus személyazonosítást – jelenleg az ügyintézésben tűrhetetlenül sok idő megy el az ügyfél azonosítására, miközben az egy központi (etalon) adatbázis alapján akár automatikus is lehetne. Hasonlóképpen be kellene vezetni az elektronikus fizetési lehetőségeket a közigazgatásban: ma már bármelyik közértben lehet bankkártyával fizetni, ellenben a még a legjobban elektronizált közigazgatási helyszínen, az okmányirodákban sem lehet ezt megtenni.
Sikné Dr. Lányi Cecília, a Pannon Egyetem veszprémi oktatója a Web Access című európai projektről beszélt, amelyet hat külföldi társszervezettel együttműködve valósítanak meg. A cél egy olyan, nagy terjedelmű tananyag kifejlesztése, amely szól a webes akadálymentesítésről, a segítő technológiákról, az útmutatókról és elvárásokról, a szoftverek akadálymentesítéséről, a dokumentum-formátumok akadálymentességéről, a hozzáférhetőségi auditálási lehetőségekről, illetve arról, hogyan lehet projekteket megvalósítani mindezek figyelembe vételével. A projekt honlapjának címe: www.bfwd.at/webaccess
Az utána következő Abonyi-Tóth Andor témája az volt, ahogyan az info-kommunikációs akadálymentesség megjelent az ELTE Informatikai Karán. Ott külön tárgy keretében oktatják a honlapok készítését, és az oktatásnak része a webes akadálymentesség is. Megismertetik a hallgatókkal a vonatkozó fontos célcsoportokat, azok speciális eszközeit, ezeket ki is próbálják (pl. a JAWS for Windows képernyőolvasó programot is). Tárgyalják az akadálymentesség megvalósításához szükséges technológiai lépéseket, illetve például a WCAG 1.0 és 2.0 közötti különbségeket is. A tárgy honlapjának címe: webfejlesztes.inf.elte.hu
Érdekesség, illetve több résztvevő szerint jellemző Magyarországra, hogy a fenti két egyetemi oktató közül még egyik sem hallott a másik tevékenységéről.
Pataki Máté, a W3C Magyar Iroda koordinátora a mobilwebes környezetben végzett akadálymentesítésről beszélt. Közismert, hogy terjed a mobiltelefonokról végzett szörfözés. Ezt a felhasználók sokféle telefonkészülékkel és sokféle böngészőprogrammal végzik – ebben a környezetben szó sem lehet a PC-k világából ismert, mindössze egy böngészőn működőképes megoldásokról. Ráadásul a mobiltelefonokra végzett optimalizálás nagyon sok tekintetben hasonló a PC-s környezetben értett akadálymentesítéshez, így például figyelembe kell venni a magas adatforgalmi díjat, a kis képernyőt, a nehézkes tájékozódást. A W3C külön ajánlást készített a mobiltelefonokra való fejlesztéshez, ez a ww.w3.org/Mobile címen érhető el, valamint érdemes áttekinteni a 60 szabályt tartalmazó Mobile Web Best Practices című dokumentumot is.
Több olyan előadás is volt, amely a témában kevésbé járatos közönséghez szólt. Így például Mezei Ádám az akadálymentes weboldalkészítés alapjairól beszélt, és az akadálymentesség előnyei között említette a több látogatót és ügyfelet, a több keresőtalálatot és a pozitív társadalmi megítélést. Álláspontja szerint tévhit, hogy az akadálymentes weboldalnak egyben csúnyának is kell lennie, hogy a „vakbarát” verzió megvalósítása elegendő az akadálymentességhez, hogy a cégeknek nincsenek fogyatékos ügyfelei (milyen szempontból?), illetve hogy a gépi ellenőrzés elegendő.
Végül a címben idézett mondat idézet Szántai Károly konferencia-résztvevő egyik hozzászólásából, eszerint a világ legnagyobb vak felhasználója: a Google, hiszen a keresőrobot sem veszi figyelembe a vizuális összetevőket. Szántai hívta fel a figyelmet az UWEM nevű módszertanra is, amelynek lényege, hogy a WCAG 1.0 ajánlás csupán általános irányelveket tartalmaz, ezért egy európai projekt keretében egy olyan komplett módszertant készítettek hozzá, amely ellenőrzési pontokat és technikákat is definiál. Így, amíg a WCAG 1.0 alapján végzett tesztelés akár egyénenként is más-más eredményt adhat, az UWEM alapján végzett felmérés alapján már egyértelműen eldönthető, hogy a vizsgált weboldal (és annak aloldalai) mindenki számára hozzáférhetőek-e.
Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása
